Gadó estéje volt
Dunaújváros - Nagyon lágy, talán még a dzsessz muzsika berkein belül is kissé elvontnak számító zenével érkezett a Winand-Gadó duó, és együttesük múlt héten a Bartók Music Clubba.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
0 hozzászolás
Gadó Gáborról elöljáróban annyit, hogy Franciaországban elnyerte az év európai dzsesszművészének járó Bobby Jaspar-életműdíjat.
Winand-Gadó zenekarában játszott még két kiváló muzsikus: bőgőn Barcza Horváth József, aki igencsak testes, precíz, mívesen kimunkált alapot biztosított a többi zenésznek. Dinamikusan, esetenként a háttérben, finoman brummogva, máskor markánsabban dörmögve a mozgékony basszus-szólamot.
A fúvósokat Bacsó Kristóf képviselte. Szaxofonjátéka nagymértékben színesítette a zenét - no de ezt talán joggal el is várhatjuk attól a fiatalembertől, aki a Berklee College of Music hallgatója volt, és később a Magyar Rádió fiatal szaxofonosok tehetségkutatóját is megnyerte.
De térjünk rá a két főszereplőre: az nem kérdés, hogy Gadó mesterien bánik a gitárral, s nem kevésbé a gitáreffektekkel. Fergeteges hangzásokat-akkordokat talált a csütörtökön mutatott lágy, líraian könnyed zenéhez, s nagyszerűen adagolta a kissé keleties jellegű, gyakran a vonós hangzáshoz közelítő hangokat. A hallottak alapján aligha túlzás a zenekar agyának nevezni Gadót.
Ott volt aztán a frontember, Winand Gábor, akit először a Balázs Elemér Group Early Music című lemezén hallottam. Akkor lenyűgözött. Laza, tiszta, jó hangú énekesre emlékeztem. Jó, van baj a memóriámmal, de kétlem, hogy ekkora: mindenesetre Winand okozta a legnagyobb csalódást a koncerten. Ne cifrázzuk: egyszerűen csak nem volt az ének, a hang mögött semmi... Elénekelt minden számot: nem vádolhatjuk azzal, hogy hamis lett volna - még ha néhány számban a felsőbb hangok okoztak is némi gondot -, de ő ennél százszor jobbat tud. Vagy legalábbis: tudott.
Hogy mégis élményt nyújtott az este, azt - a kísérő zenészeken túl - elsősorban Gadónak köszönhetjük: csodás szólókkal, elképesztően rafinált kíséretekkel kápráztatta el a hallgatóságot.
A remény, tudjuk, az utolsó, ami hal: áhítozzunk mondjuk egy Winand-Gadó koncertre a közeljövőben, amelyen kicsit pörgősebb, tradicionális dzsesszt (is) hallhatunk - s amelynek során végig mindenki azt nyújtja, amit tud. Vagy amit tudott...
_k.jpg)
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.