TETSZETT A CIKK?

Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:

 iwiw

 Delicious

 Digg

 Facebook

 GReader

 URLGuru

 StumbleUpon

 Tumblr

 Twitter

Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!

Dűlő

Az az állapot, amely az állás, illetve az ülés és a fekvés között van. Már nem egészen függőleges, de még nem is vízszintes testhelyzet, amelynek a vége rendszerint egy óriási pofára esés. Többnyire vizsgaidőszakban, időnként sporttevékenység vagy munkavégzés után (lásd: fél karos súlyemelés, fröccsöntés), néha szerencsejátéknál fordul elő: amikor kihúzták a lottószámaidat, viszont nem adtad fel a szelvényt. Akinek nincs állása, máris dűl. Dűlés ellen teljes biztonságban azok vannak, akiket hosszabb időre leültettek - ez azonban rendkívül kellemetlen állapot. (Lásd még: bedőlés.) Egy idő után rendszerint zsibbadás, aranyér, magánzárka, visszaesés a következménye. Emiatt sokan mindent állva csinálnak - ezért úgy tűnik, hogy nem csinálnak semmit. Ez a látszat az esetek többségében be is bizonyosodik. A dőlés rokon értelmű szava a dűlés (vesd össze: dülleszkedik). A dűlő az a hely, ahol a dőlés végbemegy, vagy fordítva. A dűlő és a szülő szavak között nincs rokonság, viszont a dőlő és a szőlő között van, az, hogy micsoda, a nyelvészek mindmáig tartó kutatásainak tárgya. (Vesd össze a nyelv és az ízlelés szavakkal.) Az a nyelvész, aki sokáig kutatja a szőlőt, hamarosan feldől. A dűlőn. A dőlő vagy felegyenesedik, vagy végképp eldől, azonban a dűlő rendszerint fekszik. (Értelmezése: Hol fekszik a dűlőd? ) Dőlést eddig csak egyetlen esetben sikerült tartósítani, a pisai ferde toronynál, minden más esetben a dőlők feldőlnek, majd rövid gyógyászati kezelés után újrakezdik, csakis a tudomány nagyobb dicsőségére.U

Udvar

A szerelem átvitt értelmű, rövidebb formájú kifejezése. (Lásd még: udvarol, udvarlás.) Az udvara van a Holdnak régies kifejezése annak, amit ma úgy mondunk: bírlak, gyere fel, vetkőzz le . Kérjük gondosan ügyelni az igekötők helyes használatára: a gyere le, vetkőzz fel felszólításnak semmi értelme. A Hold úgy jön az udvarláshoz, hogy régen kizárólag éjszaka udvaroltak, amikor a Hold fenn volt az égen, hogy azért mégis lássanak valamit, viszont mégse lássák túl sokan, hogy ki mennyire járatos az udvarlásban, illetve, hogy ki kinek udvarol éppen. Ez utóbbi ugyanis meglehetősen korlátozná a partnercseréket, ami káros hatással lenne a népszaporulatra. Az udvar földrajzi értelemben az a hely, ahol az udvarlás történik. Rokona az ótvar kifejezésnek, ami arra utal, hogy szerelmi kultúránk, sajnos, meglehetősen elhanyagolt, az udvarok többnyire ótvar rondák. Az udvarlások is. Ma már előfordulnak egyneműek között is, aminek következtében megnőtt a kivándorlások száma: mivel sokan tendenciát vélnek felfedezni az egyneműek udvarlásának korábbi tiltása után következő megengedésben, és nem akarják megvárni, amíg ez kötelező lesz. Az udvar így kapcsolódik az úthoz és az útlevélhez, valamint az útilapuhoz. Ez utóbbival ültették be régen az udvarokat, szép példáját adva ezzel a nyelvészet gyakorlatba való átültetésének. Az udvarlás távoli rokonságban áll a kertápolással, amennyiben füvön is jó szerelmeskedni, ám ehhez gondos időbeosztás szükséges. Amennyiben ugyanis valaki túl sok időt szán udvarára, épp az udvarláshoz nem marad ideje, és fordítva.

Csapolás

Ipari folyamat, amelyben az ugyancsak ipari mennyiségben bevitt, különböző, rendszerint folyékony halmazállapotú káros anyagokat távolítjuk el a szervezetből. Nagyipari, főként kohászattal rendelkező városokban jellemző. Az összefüggést a csapolás és a kohászat között még vizsgálják. Elszánt kutatóknak a XX. század második felében sikerült felfedezniük egy másik fajta csapolást is, amelynek során olvadt fémeket öntenek ki tűzálló anyaggal bélelt edényekből. E jelenséggel a néprajz nem foglalkozik, annál is kevésbé, mivel kiveszőben van. Az általános értelemben használt csapolás színtere a mellékhelyiség, amely azonban a csapolás idejére fő helyiséggé válik, amennyiben ha ilyen nincs a közelben, akkor nagyon nagy bajban vagyunk. Ilyenkor kénytelenek leszünk félreeső, néptelen utcasarkokat, parkokat választani a csapoláshoz, amelynek rendszeres időközönkénti elvégzése nélkül úgy éreznénk, mintha olvadt fémeket hordoznánk magunkban, tűzálló bélés nélkül. Ez lehet az összefüggés a kétfajta, a ma használatos, illetve a kiveszőfélben lévő értelemben vett csapolás között, igaz, a nyelvészet ezt még nem bizonyította. Bár az élő szervezetnek a káros anyagoktól történő megszabadítása érdekében végzett csapolás a legintimebb, legmagányosabb folyamatok közé tartozik, érdekes módon a mindenki által látogatható mellékhelyiségekben legtöbbször társas formában történik. Ilyen alkalmakkor a csapolás kezdetén különös, rendszerint elragadtatott hanghatásokat figyelhetünk meg, úgymint Ahhhh... , vagy Húúúú... . E hanghatások frekvenciája a mellékhelyiségtől távolt töltött idő hosszával egyenes arányban emelkedik, míg végül csak egy torz sikolyt hallunk. Utóbbi esetben a csapolás eredménytelen volt, a csapoló nem érte el időben a csapoló nyílást.

Dominó

Kockajáték, rendszerint fából készült, a játék nehezítése érdekében gyárilag eltorzított alakú kockákkal. Ugyanezen célból a dominókockák egyik oldalán változó sorrendben festékpöttyöket helyeznek el, míg a kockák többi oldalát egyszínűnek, többnyire feketének hagyják. Mivel kockával játsszák, nélkülözhetetlen eleme a kockázat, amit átlátszó celofáncsomagolásban mellékelnek a készlethez. Az átlátszó csomagolás ellenére a kockázat átláthatatlan és kiszámíthatatlan. Dominózáshoz legalább két ember kell, de játszhatják hárman, négyen, öten, hatan is. Több játékos részvétele esetén azonban a játék érdekessége és a játékidő hossza csökken. (Vesd össze az udvarlással, ahol a dolog érdekessége éppen ellenkezőleg, a ráfordított idő hosszával arányban nő...) Az egyedül végzett dominózás nem sport, hanem orvosi tünet. Ilyen esetekben a dominó anyaga rendszerint gumi. Régen az egyedül végzett dominózáshoz az egész játékhelyiséget gumiból készítették (lásd: gumiszoba), azonban ma már anyagtakarékossági okokból és a gyógyszerek fejlődése következtében elegendő pusztán a játékszert ebből a külső sérüléseket megelőző anyagból készíteni. A dominójátékról számos más dolgot is elneveztek, így például a dominát, amely nem e kockajáték nőnemű, azaz nők számára készült formája, hanem fordítva, a dominózásra leginkább alkalmas nők különleges válfaját jelenti. Amikor a dominót és a dominát egyszerre, egy készleten belül szállítja a játékgyár, akkor társasjátékról beszélünk, hiszen a játéknak van társa, nem kell unatkoznia szállítás közben.

Fiatalság

Kiveszőfélben lévő jelenség, amennyiben aki fiatal, az szeretne érettebbnek látszani, míg viszont az, aki érett, az egyre fiatalabbnak próbál mutatkozni, mégpedig minél érettebb, azaz vénebb, annál fiatalabbnak, csakhogy nem sikerül. A fiatalság velejárója az optimizmus, ami minden csalódás melegágya. Ennek helyét a fiatalság elmúltával fokozatosan a pesszimizmus veszi át, megkímélendő a sorozatos kiábrándulásoktól a már nem annyira fiatal egyént, hiszen a pesszimista sosem járhat rosszul: vagy igaza van, vagy kellemesen meglepődik. A fiatalság idején a testszövetek rugalmasak. Később ezen szövetek helyét a beépített műanyagok vagy a fehérneműipar remekei veszik át, így az idő előrehaladtával az ember egyre rugalmasabb lesz. Kellő éberség híján bekövetkezhet az az állapot, amikor érintésre sípol is, mint a gumikacsa. Fiatalon az ember azt hiszi, hogy rengeteg ideje van, ezért mindig rohan, hogy még több ideje legyen mindenre. Öregen viszont már tudható, hogy nagyon kevés az időnk, ezért az öregember sose siet, mert úgyis hiába. A fiatalság legjellemzőbb tünete a mértéktelenség, amit legjobban a fokozáshoz használt szavakkal mutathatunk be: nagy , nagyobb , legnagyobb , pont jó ; illetve: kicsi , kisebb , legkisebb , hát ez meg mi?! Fiatal embernek minden jól áll - öregnek ehhez már gyógyszerek kellenek. Fiatalon megengedhetjük magunknak, hogy mindenre legyintsünk, öregen viszont egyfolytában azokat a legyintéseket pótoljuk, amiket addig elmulasztottunk. De már a legyintés sem megy.

Fallabda

Számos szólásunk forrása. Lásd: a fal adja a másikat . Ez különösen szervacserénél hatásos, amikor a fal szervál. Ebből is látható, hogy ez labdajáték, mivel szerva van, viszont szervírozás vagy pincér nincs. A labdán kívül kell hozzá egy ütő is, meg valamilyen eszköz, amit az ütő fog a kezében. A fallabda eredete egészen a gumiszobáig megy vissza, ugyanis egyszer bizonyos okokból feltalálták a gumiszobát, de sokáig nem tudtak mit kezdeni vele. Egyszer aztán véletlenül őrülteket zártak bele, akik mindenfélét a falhoz vagdostak, mire azok visszapattantak, és akit eltaláltak, annak annyi volt. Innen ered a fallabda-játékosok állandó kérdezősködése: mennyi? A válasz: annyi . A fallabda különösen olyan helyeken terjedt el, ahol nem ismerik a szaunát, amihez sok fa kell. A fallabda viszont elvan fa nélkül is, ezért fátlan síkságokon játsszák a leggyakrabban, ahova viszont direkt ezért falakat építenek. Világhírre tett szert a berlini fallabda, de mára lebontották, mert a labdák folyton átpattantak egy másik rendszerbe, ahonnan nem dobták őket vissza. Az ütésfajták közül kiemeljük a telitalálatot, amitől a játékostárs nem kap levegőt, illetve a fals ütést, ami ugyan fáj, de levegőt azért tud venni. A játék végét az a pillanat jelzi, amikor egyik játékos sem tudja felemelni az ütőeszközét. Előfordulhat, hogy a fal dobja be a törülközőt - ilyenkor vigyázzunk, nehogy megbotoljunk benne.

Virsli

 A ló része. Sajnos, addig nem lehet kivenni belőle, amíg a ló él, ezért a legtöbb virsli állott. A lovak ugyanis sosem fekszenek le, hanem mindig állnak. Alvás közben is: ezért származhat nőstény lovaktól az aludttej, más néven kumisz, ami hatása miatt később a komisz alakváltozatban is elterjedt. A virsli alkotórészei a bőr (ma már legtöbbször műanyagból, hogy ránctalan legyen), illetve a hús, ami különböző adalékanyagokból áll. Az adalékanyagokat külön tenyésztik. A füstölt virsli drágább, mert a lovat rendkívül nehéz rávenni, hogy huzamosabb ideig a tűz fölött álljon. A virsli rendkívül sokoldalú, csak az oldalait nehéz megkülönböztetni egymástól. (Vesd össze az oldalassal.) Egyik oldala a jobb (lásd még: jobb virsli), illetve a még jobb (lásd: jobbnál jobb.) Rendszerint láncba fűzve árulják, akárcsak a szafaládét, ami a virsligyártás mellékterméke, csak vastagabb lovakból készül. Külön alfaja az úgynevezett debreceni, ami miatt Debrecen környékén elszaporodtak a lovak, amikhez később legelőket építettek, kilenc híddal, amelyek lyukakkal kapcsolódnak egymáshoz. A virslit nyersen és főzve fogyasztják, mustárral, hogy ne érezzük az ízét. Legjobb az állva evett virsli, mert így nem érezni, ha állott. Frankfurtban szokás még levesbe főzni, innen ered a szólás arról a virsliről, ami már semmire sem jó, hogy megy a levesbe . Forrón kiflibe dugva kutyákat ijesztgetnek vele.

Műélvezet

A műélvezetet fontos megkülönböztetni az igazi élvezettől, ami az élet majdnem minden területén ránk találhat. A műélvezet ezzel szemben főként színházakban és kiállításokon gyakori. Ezeken a helyeken az ismeretlen okból, de többnyire drága pénzek kifizetése után összegyűlt emberek időnként úgy tesznek, mintha jól éreznék magukat, sőt, néha-néha a színpadra vagy a kiállított tárgyakra is vetnek egy-egy pillantást. A színházban már megoldották, hogy a figyelem színpadra irányítása érdekében hosszabb időkre elsötétítik a nézőteret (bár vannak, akik sötétben, papír nélkül is tudnak beszélni), ám a kiállítótermekben még dolgoznak ennek az ötletnek a megvalósításán. A műélvezet leggyakoribb megnyilvánulási formája a taps, tartós kivitelben a vastaps. Miként az politikai nagygyűléseken is előfordul, a tapssal azt kívánják kulturált formában jelezni a jelenlévők, hogy már elegük van a műélvezetből, és inkább igazi élvezetre vágynak. Annak érdekében, hogy szenvedéseiket csökkentsék és kitartásukat fokozzák, a színházban felvonásokra osztják a műélvezetet, míg a kiállítótermekből szabadon, tetszés szerinti időpontban távozhatnak az emberek. A műélvezet eredete az idők homályába vész, magyarázatát nem ismerjük, kénytelenek vagyunk feltételezésekre hagyatkozni. Talán az a megkönnyebbülés magyarázza, ami a rendezvény (értsd: a kiállítás vagy a színházi előadás) befejezése után elfogja a műélvezőket - bár ez nem indokolja a műélvezetekre kifizetett viszonylag nagy összegeket. Ezért többen egyfajta sajátos, jövedelemszabályozó adóként értelmezik a műélvezetekre kifizetett belépődíjakat, amit az is alátámaszt, hogy többnyire magas jövedelmű emberek vesznek részt ilyen rendezvényeken, a rosszul keresők döntő többsége távol marad.