A vőfélykedés évszázados múltra tekint vissza, egyre több a fiatal ceremóniamester
Furfangos jókedvűek
A zöld lakodalomtól - az esküvőtől - a koronaékszer lakodalomig el kell telnie 75 évnek. Azért dolgozik a vőfély, hogy e hosszú évtizedek alatt legyen mire emlékezni. A humor, a rigmus segít feledhetetlenné tenni a napot.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
- Eljátszunk egy lakodalmast, ha kicsit bele is halunk - mondta Marika - a Kukoricás Színkör kitalálója, a népszínművek kutatója, rendezője, betanítója - még a bemutató előtti délután.
- Ezt is nagyon jól megszervezte - huppant mellém Szabó Ferencné, aki civilben az ovisoknak főz, népviseletben táncol, dalol, két lánya pedig követi, ők a tánc mellett citeráznak is. - Ne tudd meg, mindenemen csorog a víz, ezért mondta Marika, játszunk, ha belehalunk is.
A lakodalmas játék után Csordás Csabát kérdeztem, miért első és mitől országos a találkozó. A válasz akár kézenfekvő lehetett volna.
- Azért első, mert Pákozdon ilyen még nem volt, valamint azért országos, mert jöttek vőfélybarátaim Veszprémből, Szentesről, Ösküről, Kecskemétről, Budapestről és itt voltak sárosdi, csákberényi vőfélyek - adta a magyarázatot a fiatal vőfély.
Adjon a Jóisten minden jót - legyen minden olyan, mint tavaly vót.
Adjon a Jóisten a vőlegénynek: talicskát, bicskát, hintót, szekeret, szekeribe kereket, egy nagy pohárba feneket, hogy hadd igyunk eleget - a mennyasszonynak tíz év alatt tizenegy gyereket.
- Éljen az ifjú pár!
Ezt a mondatot egy igazi vőfély számtalanszor elmondja egy lakodalomban. De kiből lesz ceremóniamester? Régen természetes volt a falvakban, hogy vőfély vezényli a lakodalmat, manapság ismét divat, régi és új rigmusokkal, tréfás játékokkal színesítik a hangulatot, megtréfálnak új asszonyt, ifjú férjet, de nem marad ki a sorból, a játékokból a rokonság sem.
- A vőfély születik, terem, átörökli a mesterséget - sorolták az asztal körül megpihenő vidám emberek a történetüket. A sárdosi Birkás Gábor, a Csákberényből érkezett Berecz Veronika - rá mondják, hogy nőfély, de ezt egyikük sem kedveli, a vőfélynő megnevezés gyakoribb, de nem az igazi -, aki Rehák Lászlóval dolgozik együtt. (Veronika segédkezett a gyertyafény keringőnél a színpadon, ami az egyik legszebb pillanata a lakodalmas ceremóniának, amikor a lányos apa átadja szeme fényét, óvja ezentúl a férj a kincset.) A szentesi Kádasi Zoltán családjában hagyományos a vőfélykedés, 138 évre tudja visszavezetni a mesterséget. Schekk Ferenc fiával, Bencével - az ifjú ötéves korától vőfélyeskedik - érkezett Veszprémből, Sándor Zsolt a fővárosból, Leiner Norbert Ösküről, Kecskemétről pedig Vaslóczki Roland hozta a verseit és a jókedvét. Mindegyikük mestere a humornak, széles jókedvüket átplántálják a közönségre, illetve a násznépre.
- Azt nem könnyű elérni, hogy mindenki rád figyeljen - Rehák László nem használ mikrofont, hangja betölti a lakodalmas sátrat. A társasághoz civilben társult a pusztaszabolcsi Tóth János, aki húsz éve vőfélyeskedik. Áprilistól októberig foglalt, de a legtöbben több száz lakodalmat verseltek, vezényeltek végig.
A vőfélytalálkozó másik nagy attrakciója a szekrénynyitogatás volt. A mennyasszony ruhája 1959-ben készült brokátból, Ángyásné Csík Julianna varrta lánykori nevén Lázi Margitnak, aki azóta Halasi Józsefné és együtt táncolt az alkalmi násznépben az unokájával. A szekrényekből egyébként előkerültek méretre varrt koszorúslányruhák, a legtöbbjüket Knobloch Nellitől kapták a szépséges kis- és nagylányok, koszorúslányok.
