Kezeket fel, or fújok!
Letartóztatták a Rolling Stones gitárosát.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
0 hozzászolás
Lám, az előítéletek, kedves olvasóm, de ön ezúttal téved: Keith kivételesen ártatlan - Ron Wood keveredett valami himmi-hummi otthoni bántalmazási ügybe piásan, az angol rendőrség pedig a szokásos nagyfokú tekintélytisztelettel állt az ügyhöz, letartóztatták, sutty. Múlt szombaton, délelőtt épp a brit Top Gear című, számos szempontból világbajnok autós műsort néztem (ez az egyik legstabilabb pontja az életemnek - egyben legendás mentális kiegyensúlyozottságom komoly terheket viselő alappillére), amelybe minden alkalommal meghívnak egy vendéget. Mivel a produkció költségvetése jól láthatóan elég ingatag (Lambo-teszt egy svájci gleccseren; Aston Martinok és hasonló vackok minden létezhető környezetben; a legújabb Ferrari Abu Dhabi egyik hegyi felfutóján; hirtelen felindulásból újautó-vásárlás a világ bármely részén és a többi), ezért nincs mód a brit Kozsó, Bunkő Dániel avagy valamelyik virsliszájú szépségkirálynő meghívására, kénytelenek beérni például - az ominózus adásban - a harmatgyenge Ron Wooddal... És tökéletesen el lehet képedni azon is, amit az ember mond, meg azon is, ahogy mondja - súlyosbításként hozzáteszem, közel negyven év intenzív rollingozás után, ami azért elég durva terepgyakorlat, még ha mindenki azt gondolja is, a világsztár azért tompítja-élesíti magát ezzel-azzal (és általában véve minden szervessel és szintetikussal, ami csak a keze ügyébe akad), mert nagy jódolgában nem tud mit csinálni, plusz kell a reklám. Kétségtelen, van néhány kivétel, aki viszonylag tisztán is kibír pár évet (hogy milyen módszerrel, elképzelni se tudom), nagy átlagban mégis az olyan (orvosi szempontból is) csodák a természetesek, mint Ron Wood, Richards, Jagger - meg még pár tucat örök darab...
Ide a bevételt, ne akard, hogy bántsalak!
Ezzel a felszólítással lépett oda a pénztároshoz egy arcát sállal-sapkával elrejtő, negyvenegy éves nő Makón, egy női dezodort szegezve az alkalmazottnak - mintha csak gázspray lenne nála. A harcedzett eladó nem különösebben pánikolt be, egyszerűen csak nem engedelmeskedett a felszólításnak, a kísérletező kedvű rablónő egy idő (továbbá egy vevő belépése) után, szisszentés nélkül távozott - Woody Allen a tíz ujját megnyalta volna a jelenet láttán. Természetesen órákon belül elkapták. Szomorú, de a válság, rendesen megspékelve az amúgy is, évtizedek óta zajló bravúros honi általános helyzetkezeléssel, a bűnözés világára is kedvezőtlenül hat - hónapok alatt lett tele önjelölt, a szakma alapjairól mit sem sejtő, tényleg szánnivaló és gyakorta nevetséges piti senkikkel az egész ágazat. Csipetnyi elegancia, agytornáztató, alapos (vagy bármilyen) tervek, morzsányi humorérzék, stílus, nagyvonalúság, bármi más? Ugyan már, felejtsük el: itt ötszáz forint kell, bármi áron, és, akár Brazíliában vagy Togóban, lassan már itt sincs mit veszíteni - nyolc év börtön? És akkor mi van - bent vagy idekint, egyre többen vannak, akiknek nagyjából tökmindegy. A szomorú az egészben az, hogy negyvenegy éves nők, tizenhat éves gyerekek - és, higgyék el, sok esetben tényleg lényegesen jobb sorsra érdemes emberek - végső kétségbeesésükben tesznek olyasmit, amit nagyon nem kéne. Se nekik, se nekünk nem lesz jobb tőle... Az alapötlet egyébként nem is olyan rossz, csak a fegyverválasztás lett elhibázva - nekem továbbra is ott a polcomon a hologramos Michael Jackson-férfiparfüm: na, az a gyanúm, ha azt ráfognám a First Swiss Bank pénztárosára, a trezorkulcs mellett a zsebéből is villámgyorsan előpakolná az aprót...
Akár több sávon át is megfordulnak a városhoz közeli kis kútnál az autósok.
Nagyjából száz métert kellene megtenni a körforgóig e célból - márpedig magyar ember ennyit (hét literes fogyasztással számolva nagyjából két forintot) semmire nem pazarol el. A kút nyitásától kezdve törzsvásárló vagyok - volt alkalmam pár érdekes helyzetet látni. A múlt hetekben történt például, tátott szájjal néztem, mert egyszerűen nem bírtam elhinni, ahogy az élet közlekedéstől eltérő területein bizonyára meglehetős életbölcsességeket felhalmozó hölgy - három korosztályos társával - szó szerint vidáman, teli szájjal nevetgélve kifordult a helyszínről, s mesteri kuplungkezelésének köszönhetően, ahogyan kell, az út legkellősebb legközepén fulladt le járművével. Az már szinte viccesnek mondható, hogy ezzel a remek, bár kissé talán túlságosan meglepő húzással összességében mintegy öt kamiont és alig több személyautót hozott érdekes helyzetek egész sorozatába - a mai napig nehezen értem meg, hogyan úszhatta meg mindenki azt ott. A röpke dudakoncertet és a nagyszerű jelbeszéd-bemutatót követően a hölgy újra indított, majd két elegánsan bebicskázott, egymástól mintegy három angströmnyi távolságra megállt kamion mészfehérre vált vezetőjének kecses mozdulattal megköszönte az előzékenységet, és tovább folytatva a vidám sztorit, a város felé indult - őszintén szólva csodáltam, hogy egy kis rúzsozás nem fért bele előtte. Véletlenül tudom egyébként, hogy a kút üzemeltetői évek óta szeretnék megoldani a helyzet egy részét legalább - de, ahogy a Szózat mondja, ehhez itt élned, és legfőképpen halnod kell.
_k.jpg)
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.