A szeretet önzetlen szolgálói
Dunaújváros - Próbálták már kerekes székből elérni a boltok polcainak felső sorát? Gondoltak már arra, hogyan lehet élni, előrejutni, amikor néhány lépés is komoly gondot okoz? Fogták már meg idős, magányos ember kezét, csak hogy meghallgassák őt?
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A-
1 hozzászolás
Reggel hét óra. A kezünket fázósan dörzsöljük össze, pillantásunk körbe-körbe verdes a Liszt Ferenc kert parkolójában toporogva. Pár perc várakozás, aztán elő a telefonnal.
- Gyertek, gyertek, itt állok az óvoda bejárata előtt, már járatom az autót.
A fehér Tranzit oldalán felirat: Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Bepattanunk, irány a Magyar út.
- Hajni (Sárkány Hajnalka, szociális gondozó, ő is a dunaújvárosi Máltai támogató szolgálat munkatársa - a szerk.) vár minket a kisfiával, Danival. Közben az idősek otthonánál kitesszük az üres éthordókat. Aztán megyünk a többi gyerekért, bölcsibe, óvodába, iskolába visszük őket - sorolja szédületes lendülettel Hargitai Veronika, a szolgálat sofőr tisztet is betöltő munkatársa.
- Dani még óvodás, a Margarétába jár - mondja Hajni. A kisfiú középsúlyos autista, most éppen reklámfüggő. Híven idézi az aktuálisan futó tévés spotokat. Azt azért elmondja: a lángos a kedvence.
Az ovi felé útközben a munkáról esik szó.
- Ha valaki orvoshoz szeretne menni, elviszem. Délután a bíróságra megyek egyik segítettünkkel - sorolja Vera, közben kezével odébb tesz egy nagy zacskó gyógyszert.
- Lejártak. Úgyis megyünk patikába, majd otthagyjuk - zárja le röviden Vera.
Szóba kerülnek a gyerekek: Luca, Szandra, Vivien, Roland, Árpi, Balázs - ők a pacientúra tagjai, néhányukkal később meg is ismerkedünk. Inkább különlegesek ők, a beteg szót csak én használom - tévesen.
- Jössz velünk a Velkei papihoz is! Aranyos egy ember, majd meglátod! Alig tud járni, de mindig integet nekünk az ablakából - gazdagítja Vera a napirendet. Strigula. Ekkor még nem tudhatom, de a nap végén, erre a strigulára visszagondolva, elönt a szégyen...
Lucát, Szandrát, és Luca anyukáját, Tankó Katrint a Római városrészben vesszük fel, onnan a Hétszínvilág bölcsődébe megyünk. Lucát az anyukája vetkőzteti, miközben beszélgetünk. Szandrát Hajniék öltöztetik át.
- Az anyukák, a gyerekek is megbíznak már bennünk, megismertek már minket - mondják a lányok. Lucáért délután például Hajniék mennek, ők viszik haza.
Ismét elrajtolunk, ezúttal a Barátság városrészből. Rolandékat a Vasmű úton vesszük fel, és egészen a Móra iskoláig visszük.
- Látod ott, azt az autót?! - kérdezi Vera, mikor a Móra elől továbbindulunk.
- Az apuka nyolc éve hordja be minden áldott nap Pusztaszabolcsról a kislányát ide, a speciális képzést nyújtó Móra iskolába. Ez az intézmény van ugyanis hozzájuk a legközelebb a hasonló jellegűek közül. Mégsem kapnak semmiféle utazási támogatást - vetődik fel az újabb probléma.
Vera hozzáteszi: majd mindegyik támogatottjukat nevezhetjük szociálisan rászorulónak. Hiszen bármiféle, a normál életviteltől eltérő életmód jelentős plusz költséggel jár. Éppen ezért támogató szolgálatuknak nem csak az életvitel megkönnyítése a feladatuk. Utánajárnak mindenféle lehetőségnek, támogatásnak is, tehát ügyintéznek - mondja el később a mindössze négyfős csapat vezetője, Farkasné Nagy Zsuzsanna.
Ismét a Rómain, a Váci utca mögött járunk - még mindig csak reggel nyolcra jár az idő. Ember Rita nehezen jár, az autóba egy speciális lépcsőn tud csak felmenni.
- A Zrínyi utcába megyek, egy könyvelő cégnél dolgozom. Az anyukám szokott hozni-vinni, de sajnos tavaly novemberben kórházba került. S bár már szerencsére otthon van, gyógyul, még nem vezethet. Így átmenetileg a támogató szolgálat segítségét kértük - meséli Rita.
- Negyed négy körül érted jövök, de előtte felhívlak - búcsúzik Vera, s vele együtt mi is.
Indulunk Velkei bácsihoz a Mátyás király körútra.
- Egész jól voltam. Reggeliztem is, perecet - mutat nevetve az ágya melletti asztalkán egy fehér tálra. Vegyünk mi is - mondja András bácsi. Kiderül: rosszul aludt, annyira izgult, hogy jövünk hozzá.
Nehezen megformált szavait idővel egyre jobban értem. Születésekor kezdődött, ő álhalálnak nevezi az állapotot. Lebénult a fél oldala. Mégsem csúfolta soha senki, gyerekként sem. Budapesten élt, 97-ben költözött ide, öccse ötletére. De az öccse is meghalt, egyedül maradt.
A garzonház apró szobájának falánál számítógép - András bácsi informatikus, a Kandón végzett - 72-től 18 éven és 133 napon át ott is dolgozott, nyugdíjazásáig. Számokban elképesztő: minden dátumra napra pontosan emlékszik! Imádja a sportot. Mikor még jobban volt, kijárt a kézimeccsekre. Velkei papi mesél, mesél. Mi hallgatjuk. Hajni néha közbeszól, sztorizgat közös sétáikról. Rajta, és Verán is látszik: őszintén kedvelik az idős embert.
Amikor eljövünk, az első emeleti ablakban megrebben a függöny. A madárcsontú emberke kissé torz, kedves mosollyal integet nekünk...
...és nagyon szégyellem, tudják, azt a strigulát.
Címkék: máltai szeretetszolgálat
- Sába |
- 2010 02 6 |
- 16:10
Minden tiszteletem a máltai szeretetszolgálat dolgozóinak!Sok ilyen emberre lenne szükség manapság!
Hozzászólások »
Eddig összesen 1 hozzászólás érkezett.